A Tidal ma jelentős változásokat jelentett be, amely új előfizetési árakat takar, illetve különböző változtatásokat a művészek fizetési lehetőségeivel. Az új előfizetési szintek közé bekerült egy ingyenes szint is, hip hip hurrá!
Mostantól ingyen is élvezhetjük a Tidal szolgáltatást, nyilván korlátozásokkal, ami 160kbps AAC-ra korlátozott hangminőséget és nyilván reklámokat jelent zenehallgatás közben. A korábbi 10 dolláros Premium csomagot átkeresztelték HiFi-re, a csomag mostantól 320kbps-os AAC helyett CD-minőségű, veszteségmentes 1411kbps-os FLAC-ot kínál. Minden más változatlan.
A korábbi 20 dolláros HiFi csomagot mostantól HiFi Plus-nak hívják, ezzel az előfizetéssel hozzáférés nyerünk a nagy felbontású MQA, Dolby Atmos és Sony 360 Audio kódolású zenékhez. a csomag két új funkciót is tartalmaz a a Közvetlen előadói kifizetéseket és a Rajongó-központú jogdíjakat. A közvetlen előadói kifizetések az előfizetők tagsági díjának 10 százalékát a legtöbbet streamelt előadónak adják. Minél többet hallgatsz egy adott művészt, annál többet kap a te 10 százalékodból.
A hónap kedvenc előadója kiemelésre kerül a profilodban, és azt is látni lehet majd, mennyi pénzzel sikerült támogatni. Természetesen az előadók nem csak ezt az összeget kapják, ez a már meglévő fizetési lehetőségeken felül történik, nem azok helyett, hanem mellett, így biztosítva van, hogy a művészek többet keressenek, már amennyiben a felhasználók valóban hallgatják őket és a zenéiket.
A “rajongó-központú jogdíjak” a hallgatásból származó jogdíjakat közvetlenül a zenészeknek küldi, ahelyett, hogy összesítenék azokat, ez is azt eredményezi, hogy azok a művészek, akiket többen hallgatnak, több bevételhez juthatnak. Mindezt a transzparencia zászlaja alatt, ugyanis a felhasználók látni fogják az általuk hallgatott művészeket, és azt is, hogy mennyit fizettek nekik. Ez az opció viszont csak jövő év januárjában lép életbe.
Ami a hangminőséget illeti a a standard HiFi szint továbbra is a valódi veszteségmentes és a tömörített, kibontott MQA fájlok keverékét kínálja az egységes HiFi címszó alatt, és kizárt, hogy a felhasználó különbséget tudjon tenni közöttük. Eközben a Master minőségi opció csak tömörített MQA fájlokat kínál, amelyek legtöbbször még csak nem is nagy felbontásúak. Épp emiatt szokták az igazán audiofilek azt javasolni, hogy a Tidal-t inkább kerüljék azok, akik valódi veszteségmentes hangzásra vágynak, az MQA kétes üzleti gyakorlatairól nem is beszélve. Attól eltekintve, hogy a kodekekkel némileg trükköznek, az előadók támogatásának új módozatai egy jobb irányba való elindulást jeleznek. Ugyanakkor a Tidal egy kisebb streaming szolgáltatás, így a művészek számára egyelőre vélhetően kevésbé lesznek érezhetőek ezek az új megközelítések.
