A Princeton Egyetem és a Washingtoni Egyetem kutatói egy olyan képalkotó rendszert fejlesztettek ki, amely mindössze akkora akkora, mint egy durvább sószemcse. A modul egy 1,6 millió hengeres oszlopból álló, úgynevezett metafelületre épül, és pontosan úgy működik, mint egy kameraszenzor.
Minden egyes oszlop optikai antennaként működik, fényt fogadnak be, így alakítanak ki egyfajta optikai hullámfrontot, majd a mesterséges intelligencia által vezérelt algoritmusoknak köszönhetően kiváló minőségű színes fényképeket készülhetnek. A hagyományos kamerák bonyolult műanyag és üveglencséket használnak, amelyek a fényt egy érzékelőre hajlítják, a szenzorok ezt követően a jeleket elektronikus formában továbbítják.
Az új megoldás azonban a már említett metafelületre alapul, ami lényegében egy vékony film, ennek egyes miniatűr elemeit pedig úgy fejlesztették ki, hogy a fényt bármilyen kívánt irányban képesek legyenek megtörni. A találmány – szerintem bátran nevezhetjük annak -, kialakítása lehetővé teszi, hogy a metafelületi kamera valódi színes fényképet készítsen, ahelyett, hogy lézerként viselkedne, amely korlátozott látómező mellett homályos, torz fotókat produkál.
Az új típusú kamera fő alkalmazási területe elsősorban a kémkedés az orvostudomány – a robotok ezekkel a szenzorokkal felvértezve képesek lesznek minimálisan invazív endoszkópiát végezni a betegségek diagnosztizálása és kezelése érdekében. A metafelület gyártásához szilícium-nitridre van szükség, ami azt jelenti, hogy gyorsan, nagy mennyiségben és nem mellesleg olcsóbban gyárthatók, mint a hagyományos kamerák lencséi.
Egyébként a mostani az első alkalom, hogy a kutatók olyan kialakítást alkalmaztak, amelyben az optikai technológia az elülső részen található, a neurális feldolgozás pedig közvetlenül a hátsó oldalon történik.
Forrás: Nature
