Bár az Apple az iPhone Duóval megalkotta a kategória eddigi legjobb szoftverét, a 2 ezer dolláros okostelefon messze nem váltja meg a világot. A brutális felár és a kétségkívül csinos dizájn ellenére a készülék a hajlítható mobilok összes bosszantó hardveres és kényelmi gyerekbetegségét megörökölte.
A legfőbb probléma a hibás „2 az 1-ben” koncepció, hiszen az eszköz kinyitva nem helyettesít egy igazi tabletet, összecsukva viszont vaskosabb egy normál telefonnál. A szoftvert valószínűleg azért nem lehet szabadon engedni, mert ha így lenne, az emberek talán nem vennének Macet. A fentieket tetézi a butított hardver: a kamerarendszerből még a telefotó is hiányzik, és az akkumulátoros üzemidő is elmarad az iPhone 17 Pro szintjétől.
A vékony kialakítás miatt a processzor hajlamos a túlmelegedésre, ilyenkor a rendszer visszafog a teljesítményből, ami intenzív használatnál gyorsan megmutatkozik. Nyomsz egy kis Diablo Immortalt, beizzik a kohó, aztán máris szaggatni kezd a démonirtás. A strapabírás és a tartósság is kritikus, hiszen a mechanikus zsanér és a sérülékeny belső kijelző továbbra is azoknak a kockázatoknak van kitéve.
A komfortból elvesz a keretre száműzött ujjlenyomat-olvasó, amely a jól megszokott Face ID után kifejezetten zavaró visszalépés. Hiába a matt bevonat és a fejlett tervezés, a belső kijelző gyűrődése továbbra is látható, így a hajlítható kijelzők típushibáit az Apple sem tudta csodálatos módon orvosolni a saját készülékével.
Forrás: GSMArena
