A HTC egy volt a sok gyártó közül, mely az okostelefonok elterjedése óta a 2 óriás, a Samsung és az Apple árnyékában állt. Hiába voltak próbálkozások, az iparban az iPhone és a Galaxy S szériás modellek domináltak. Egészen 2013-ig…
Hiszen ekkor a HTC úgy döntött, elegük van a kispadon ücsörgésből, és a nagyközönség elé dobnak valamit, ami rászolgál a ‘quietly brilliant’ mottóra, egy példátlanul gyönyörű külsővel, eleganciával, új szolgáltatásokkal és szinte hibátlan működéssel. Ez lett a HTC One M7.
HTC One (M7): A szerelmi szál
Ahogy a képernyők előtt ülve el lehet képzelni egy embert, aki naponta cikkeket ír egy tech oldalra, nos, olyan vagyok én is. Imádom a kütyüket, akár órákon át el tudok lenni egy elektronika üzletben készülékeket nyomkodva, még akkor is, ha csak semmitmondó tucat dolgok vannak kiállítva. Mégis, ritkán mutatnak be olyat a gyártók, amitől igazán leesik az állam.
Tekintsünk tehát vissza kicsit 2013-ba, miért is volt olyan nagy szám a tajvani gyártó legelső One szériás csúcsmodellje, hogy ez sikerüljön neki.
HTC One M7
Mint mindenki más, aki telefont akart akkoriban vásárolni, épp azon vaciláltam, hogy megvegyem-e a Samsung új, innovatív funkciók tárházával kecsegtető nagyágyúját, az S4-et, vagy várjak-e még az Apple következő nagy dobására, az iPhone 5S-re.
A HTC akkoriban hiába adott ki egy sor új telefont, némelyiket a felsőkategóriába, hiányzott a palettáról még egy igazi zászlóshajó, főleg mivel ahogy azt akkoriban a statisztikák is mutatták, a profit szinte elenyésző volt a gyártó részére. A telefonok nem voltak elég innovatívak, nem kaptak elég figyelmet a vásárlóktól, és az árazással is gondok akadtak.
2013 első heteiben kerültek napvilágra pletykák, miszerint valami nagy dobással készülhet a HTC, és februárban, Londonban be is mutatták azt.
Rá egy hónappal már a kezemben foghattam a készüléket, és mit is mondjak, el voltam ájulva. Kézbesimuló fém hátlap, markáns, jó helyre pozicionált élek, gyönyörű kidolgozás. Igaz, az UltraPixel kamera nem váltotta be a hozzá fűzött ígéreteket, és valóban belilult egy idő után, de amire kellett, arra jó volt. A BoomSound hangszórók nagyot szóltak, és a rendkívül gördülékeny Android Jelly Beanre épített Sense 5.0 felület olyan tökéletessé tette a telefont, amilyen tökéletessé csak lehetett akkoriban. Igazán élmény volt használni, egy kész telefon benyomását keltette.
Kicsit menjünk előre az időben, mondjuk 3 évet, és megint ott vagyunk, ahol a One M7 előtt: A HTC nagy gondban van, szükségük lesz valamire, ami kihúzza őket a csávából, és csak egy dobásuk van.
A HTC One M8 és M9: stagnálás
HTC One M8
A HTC One M8, mely 2014-ben követte a rekord-bevételt hozó M7-et, egy elég decens, jó telefon lett. Ám hiába, a nagyszerű után a jó nem elég. Igazából az egyetlen nagyobb fejlesztés a kamera lett, és azzal is csak visszafelé lépett a gyártó, ugyanis akkoriban éleződött ki a ma már lecsitulni látszó pixelháború, amibe a HTC fejjel a falnak lépett be, hiszen a One M7 a maga 4 UltraPixeles kamerájával nem tudott elég meggyőző lenni. Hiába tudták néhányan, hogy a pixelszám nem jelent mindent, a gyártók sikeresen hitették el az emberek nagy részével ennek az ellenkezőjét.
Nos, a One M8 ‘duo’ UltraPixel kamerája nem segített ezen a dolgon, sőt. A vásárlók kíváncsiak voltak a következő telefonra 2013 után, egyetlen változtatást kértek, a kameraszenzor lecserélését. Erre a HTC nem úgy reagált, hogy vettek egy akkoriban már gyakorinak számító, 12 vagy 13 megapixeles “egyszerű” egységet, hanem beleraktak a telefonba még egy UltraPixel kamerát.
HTC One M9
A tavaly kiadott csúcsmodell, az M9 is egy elég jó eszköz lett. Kezes, mégis kellően nagy, szinte változatlan dizájnnal, új, “hagyományos” fotós egységgel, mellyel csak egy baj volt: a minőség elmaradt a többi csúcsmodelltől. Azt is lehetne mondani, hogy 2013 óta a HTC háza tájékán nem igazán törték a fejüket a mérnökök, mikor új telefont dobtak piacra, mely valamelyest érthető is: Ha az ember használja bármelyik készüléküket a One szériából, rájön, hogy egytől-egyik remek telefonok. Nem akadnak, nem melegszenek, egyszerűen élmény használni.
Akkor mi lehet a baj? Tekintsük át a 2 nagy céget, melyet a cikk elején említettem, a Samsungot és az Apple-t. Előbbi immáron második éve ad ki olyan telefont, melyre a világon mindenhol a “tökéletes” vagy a “közel tökéletes” jelzőt használják. Utóbbi ugyan mostanában enyhe ötlet-válságban szenved, mégis, az Apple olyan vásárlóközönséget alakított ki magának remek menedzsmentjének és propagandájának köszönhetően (leginkább a Jobs korszakból), hogy már szinte bármit megtehet, akkor is hűek maradnak a márkához a felhasználók. Amiben azonban mindkettő megegyezik, hogy haladtak a korral. Persze néhol elenyésző dolgokkal, de az biztos, hogy kipróbálnak valami újat, valamit, ami jobbá teheti a telefont.
Ha így gondolunk bele a HTC üzleti stratégiájába, talán érthető az eladások csökkenő száma, hisz nem sok újdonságot találunk az M7 óta.
HTC 10 (One M10): A parázs újra lángra kap?
Természetesen a legfőbb dolog a HTC-nek többek közt a kamera lesz. Vajon képesek lesznek-e ígéreteikhez híven egy olyan egységet pakolni mindent megváltó telefonjukba, mely jobb, vagy legalább képes lépést tartani a konkurenciával? Nagyon sok múlik most ezen a HTC-nek, szóval a legjobbakban lehet reménykedni.
Ami a többit illeti, ahhoz, hogy képes legyen az új telefon az M7 eladási statisztikáit produkálni, muszáj mindenben tökéletesnek lennie. Dizájn terén nem kell félteni a HTC-t, 3 éve is jól eltalálták a dolgokat, ez most sem lesz másképp.
Példaképp itt van pár a koncepció képek közül:
Természetesen a legtöbb kép nem pontos, hisz fontos információkat mellőznek, mint például az ujjlenyomat-olvasót. Több, mint valószínű, hogy ezzel is rendelkezni fog a HTC 10.
Hardver terén természetesen Snapdragon 820-ra számíthatunk, 4GB RAM kíséretében, 5 col körüli kijelzőmérettel, 2K felbontással, szoftveresen pedig minden földi jóra, amit a mai technika csak tud.
Így csak két dolog maradt. Az egyik a “wow-faktor”, amivel oly kevés telefon büszkélkedhet (ilyen volt a One M7 is). Ehhez az kell, hogy egyben legyen az egész telefon. Mindennek legyen értelme, ne legyenek fölösleges sallangok, minden értelemszerűen, gördülékenyen történjen. Ha ez is a helyén lesz, akkor csak az ár számít. Nem szállhat el nagyon a HTC, és ha nem is fogja olcsóbban kínálni készülékét, mint más konkurens gyártók, nem mehet azok fölé. Így ha a kezdő árat tekintjük, független telefon esetében semmiképpen sem rúghat 200-220 ezer forint fölé.
Forrás: PhoneArena
